Recenziók/sajtóvisszhangok

Antalfy István: 
(A) BEVÁRHATÓ HOLNAPUTÁN (1939-2015)

A majdnem hatvan évi irodalmi pályám alatt az egyetlen költő, akivel a könyvei megjelentetésének kezdetétől, a napjainkig van kapcsolatom, ismerem a verseit a lapok, heti lapok, folyóiratokból. Sőt, már a hetvenes években a pozsonyi Új Szóban is együtt jelentek meg írásaink – e számokból is jó néhány meg van az archív anyagomban-. A közös megjelenések hoztak össze bennünket, talán Isten is így akarta...Az első könyvétől, - Visszhang nélkül című első verses kötet (versek, Kürthy Sándor közös ismerős rajzával, illusztrációval, Házinyomda GMK, Kecskemét és felelős kiadó Fehér Dezső volt, aki utána is számtalan kötetet segített napvilágra.) S a második, a Csonkagúla, Mammuthegy már műfordításokat novellákat, versfordításokat tartalmazott. A negyvenöt kötet között több novellás kötet, meséket, mesefordításokat, versfordításokat is tartalmazó kötetek jelentek meg. Negyvenötödik kötete a legújabb, (A) BEVÁRHATÓ HOLNAPUTÁN (1939-2015) hetvenöt év „terméséből” egy nagyon szép válogatás, 332 oldal. Igaz, a kötetben csak versválogatás, időrendi sorrendben jelent meg, s csak a felnőtt versek, és a kötet végén műfordítások találhatók. A negyvenöt kötet közül több kötethez előszót, vagy recenziót is írtam és ezek a Kláris folyóiratban jelentek meg. Több kötet Krúdy-kiadásként jelent meg, az impresszumban lektorként is szerepel a nevem.

Antalfy István magas kort megérve a szép-korúak életét éli teljes, tiszta szellemi tudatában és ma is ugyan úgy írja a szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb verseket. Ma is ugyan úgy szerkeszti a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének lapját, a Hadifogoly HÍRADÓ-t és az EMLÉKEK? SORSOK című antológia sorozatot...Korábban több évtizedig szerkesztette az AGRIKON című üzemi lapot. E hetvenöt éves hosszú életpályán volt hullámvölgyben is, ezekben az időkben is, s ma is mellette állok és az írásra biztatom, a versek, műveinek megjelentetésére ösztönzöm. A hosszú Krúdy Köri, baráti kapcsolat mellett igazi irodalmi, szakmai kapcsolat alakult ki. Lám, itt az eredmény, a negyvenötödik kötet, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelenhetett ebben az „érett szép-korban.” Ebben a korban is kell a siker, az örömöt hozó siker, hogy feledtesse vele a hadifogság miatt megcsonkított fiatal évek elvesztését. Az elmúlt évtizedekben a Krúdy Gyula Irodalmi Körtől minden kitüntetést megkaphatott, még a legmagasabbat, a Krúdy-aranyemlékérmet is. Korábban már Pilinszky-díjas is lehetett, majd a Magyar Kultúra Lovagja, és a létező KLÁRIS-díjakat is megkapta. Egyet sajnálok, -szerzői megjegyzés- hogy Kecskemét várostól, elöljáróitól, ahol él, alkot évtizedek óta még nem kapott elismerést.

Ahogy fönt említettem, a kötet válogatott verseket tartalmaz 1939-től, 2015 évig bezárólag. Szememben mindig nagyot nőtt azzal, amikor egy-egy nagyon szép szonett versét elolvashattam. Már ebben a korai, ifjúi életben tökéletes szonetteket írt, majd később, 2008-ban a KRÉTAKÖR című 191 oldalas kötetben csak szonettek jelentek meg. -Az Olvasók örömére.-

E kötetbe beválogatott versekhez is nagyon nagy lelkierő kellett, hogy melyik vers kerüljön megjelentetésre, melyik ne. Ez a szerző szubjektív, talán a válogatáskor benne megerősödött vers iránti szeretetet, vagy talán még egy kicsit tematikus elv is dönthetett. De, az a lelki gazdagság, ami Antalfy István költői énjében munkálkodik, az mindig erősen megmutatkozott a versek gondolatiságában, az őszinte mondanivalókban. Az a tisztaság, az őszinteség nagyon is uralta, uralja a versek szívhez szóló erejét. A hétköznapi élet pillanataiból amolyan pillanatképeket vetít a versekbe, s ezt nekünk Olvasónak ki kell olvasni, meg kell látni, magunkban el kell raktározni és ezzel az útravalóval kell továbbállni, hogy építsük a holnapunk...Ez lesz számunkra egy visszatérő idő-ajándék. Ezt csak egy lelkileg harmóniában levő szerző, költő tudja így számunkra visszaadni, aki maga is megbékélt az Isten-adta napi élettel. Tudta, tudja, hogyan kell sáfárkodni a perccel, órával és a szavak erejével, a szavak súlyával, a jövőt-nyújtó jelentésével. A lelki egyensúly mindig fontos volt számára, hogy másokban is ezt tudja „beoltani”, s hitelesen át tudja adni a vers hiterejével. S hogy vers ne csak szöveg maradjon, hanem költő hitvallás is. Antalfy István jó fotós, fotóművész lenne -talán az is-, mert úgy örökíti meg a mindennapi élet pillanatait, hogy azt a szem retináin át is láttatja, mi Olvasók is láthatjuk, beleélhetjük magunkat. Örülök, hogy e hosszú életet megért szép-korban, a késői indulás ellenére negyvenöt kötetet megjelentetett és már jön a negyvenhatodik is, remélem még nem az utolsó és olvashatjuk továbbra is a hozzánk szóló szép verseket, esetleg memoárokat. Az eddigi köteteiben is érzem a HIT és a SZERETET legnemesebb emberközeliségét, hogy e két szó nélkül nem lehet élni, e két érzésvilágnak kell, hogy kitöltse a szívünk, a lelkivilágunk emberhez való közeledését, őszinte kötődését. Nagyon nagy utat tett meg, s még e friss elmével, emberi bölcselettel finoman tudja hangolni a szavakat, át tudja sugározni a jóra, szépre, nemesre vágyó emberek, az Olvasók lelkébe a szavak érző, értő erejét. Öröm a verseit olvasni.

Erre ösztönzöm az Olvasókat is, hogy e hetvenöt év versválogatást vegyék kezükbe, olvassák el újból, zárják a szívükbe a verssorok adta mondanivalót. Találja meg mindenki a maga „egy-szem imaversét”, amiből mindennap tud építkezni, hitet meríteni a mindennap-munkához. Saját „optikán” keresztül tudjon látni, láttatni, másoknak örömet szerezni az antalfys versekből, hogy egy kicsivel szebbnek lássák a világot, a körülöttünk levő embereket, a tájat, az országot...

A kötet, a Nemzeti Kulturális Alap gondozásában, a BIRÓ family Nyomdájában, 2016-ban jelent meg, 432 oldalon.

 

Kanizsa József

/Megjelent a KLÁRIS 2016.évi 5. számának 48-49. oldalán/

*

MEDITÁCIÓK

Király Lajos 31. könyve

Élményekkel teli, csodálatos utazásnak lehetünk részesei, amikor kezünkbe vesszük Király Lajos: „Meditációk” című, harmincegyedik kötetét, mely legújabb verseit, vallomásait, versfordításait és fényképes úti beszámolóit tartalmazza. Mitől meditációk a könyvben található alkotások és úti élmények? A kötet szerzője szerint attól, hogy minden író, költő, így ő is elmélkedik, elmeditál a világról, önmagáról és a körülötte zajló eseményekről. E megismerő folyamat során válik teljessé egy-egy vers, próza vagy éppen egy önvallomás. Hiszen maga a „meditációs folyamat” is egy utazás.

A Margit-híd című költeményének alábbi részletében – melyet a kötet nyitóverseként találunk, és Guillaume Apollinaire „A Mirabeau-híd” versfordításának parafrázisa – Király Lajos gyönyörű hitvallását olvashatjuk az életről és a költészetről.„ Áldott szerelem te ifjan oly bohó/ Szerelem te/ Vagy az örök változó/ Reménykedsz és küzdesz akár e folyó”//- írja hévvel, lelkesen. Nála a szerelem az a tűz, az a láng, mely ott lobog minden elhívatott író, költő lelkében, szépséges alkotásokká alakítva át érzéseiket, gondolataikat.

Ebben a kötetében a 2014 augusztusa és a 2015 decembere közötti másfél éves időszak elmélkedéseit, eseményeit időrendi sorrendben eleveníti fel a saját szemszögéből. Az „Áldatlan áldott eső” költeményében azt érzékelteti velünk, mintha az értelmetlennek látszó dolgok mögött valami felsőbb akarat húzódna meg, amit az elszenvedő ember aligha érthet meg. Íme a vers első két sora: „ Az eső hull csak egyre hull/ Szívedbe hull lelkedbe hull”/ S az utolsó két sora:”Az eső csak egyre hull/ Hull csak hull irgalmatlanul”// Erre szoktuk mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

„Az édenkert elvesztése”. Már e szimbólikus cím is utal rá, hogy több mindenről szól ez a költemény, mint amit első olvasásra megtudunk belőle.A szomorú történet szerint a balga örökös kertépítőkkel kivágatta a neves költő szomszédságában lévő, illatával, látványával szívet-lelket pezsdítő kertet. „Fűrész zúgott: fák jajdultak,/dőltek, hulltak nagy halomba:/ hullott a férges és erős,/ földön haldokolt a lombja!”// Mintha azt mondaná ezzel, aki ilyesmit elkövet, az minden gonoszságra képes, mert az ilyen embert csakis az önző cél, a saját érdeke hajtja. Jelen esetben a sok mázsányi tűzifa. A mögöttes gondolat pedig csakis az lehet: amióta ez első emberpár kiűzetett a Paradicsomból, szenvedéssel teli, kiszolgáltatott életet kapott magának és utódjainak büntetésül.

*

A csend, a nyugalom a legalkalmasabb a gondolatainkban történő elmerülésre, ahogy ezt fentebb megfogalmaztuk: az elmélkedésre. A „Mikor körülölel a nyugalmas csend”című versében áttekinti költői útját, küzdelmeit, és tudja, érzi: még ezernyi feladat vár rá a hátra lévő életében. A harmadik versszakban köszönetet mond minden nehézségért, amit megpróbáltatásként kapott, mert azokból is tanult, tanulhatott. „Mikor körülölel a nyugalmas csend,-/ eszembe jutnak költők és sorsok: küzdelmek/ és csalódások, társak és társtalanságok.-/ És hálát adok a sorsnak a sok próbatételért!”//

Ebbe a gondolatkörbe tartozik az 50. irodalmi pályafutásának emlékére írott kiemelkedő költeménye: az „Ó, ötven év!..” Ez az öt évtized saját bevallása szerint áldott és átkozott is egyúttal a számára, mert aki az irodalom útjára lép, eleinte azt hiszi, hogy mindenkit önzetlenül a szeretet lángja hevít. Idővel azonban csalódni kénytelen, rádöbben, hogy nem mindenki angyal. Akadnak közöttük hazugok, gonoszok, csalók, köpönyegforgatók, akik a hitüket sok-sok csengő ezüstért eladták, mert számukra az ezüst csengése jelenti a boldogságot.

Király Lajosnak a küzdelmes évek örömet és helyes felismeréseket is hoztak az életébe. Őszintén vallja:„ki hisz az emberségében, - tudja a jó/ nagyobb erény, mint a rút gonoszság,”/ Aki így vélekedik erről, az szerintünk: csakis IGAZ EMBER lehet!
Ez alatt az ötven év alatt sok bölcsességre is talált, amiket versében így oszt meg velünk: „Csak abból lesz majd hiteles költő/ ki igazáért küzd, s több emberöltő/ kell arra, hogy fároszként uralja/ a humanizmus a világot, nem alja/ népség, kinek a tőke uralma/ fontos, s ha kell – háború hatalma!..”// Mennyire igaz és bölcs gondolatok ezek!.. Emberi tartás és nagy bátorság kell ám ahhoz, hogy a költő így le merje írni e sorokat. Végül álljon itt a vers gyönyörű befejezése, mely őszinte kiállás írói, költői elkötelezettsége mellett:”Írok, kiáltok, feltárom mi szép:-/ erős hittel küzdök – mindenkiért!” A szépségre, embertársi szeretetre lenne leginkább szüksége ennek a világnak, hogy begyógyuljanak az irigység, a megosztás és a gyülölet okozta sebei!

Egyáltalán miért van szükség művészetekre, költészetre? Mit nyújtanak az emberiségnek? „ A művészet a lélek angyala, a lélek szárnyalása!”/ - adja meg a választ a kédésünkre a „Vallomás a művészetekről és a költészetről” című versében. „Ha az emberben van kitartás/ a szenvedések ellenére is,/ ha hisz a művészet és a költészet megváltó erejében,/ és ennek a hitnek az erejével küzd,/ akkor túljut minden nehézségen./ Sikeres lesz, mert akarja!”/ Ez egyúttal jó tanács is minden alkotó számára, hogy a kitartás mindig meghozza a maga gyümölcsét. A művészet fogalmát így határozza meg: „ A művészet szárnyalás, mint az angyaloké,/ és a sok szenvedés kiszabadítja/ a szenvedő ember lelkének börtönéből/ a szépséget, hogy másoknak is bemutassa.”/

A Január végi gondolatok ciklusával folytatódik a kötet. Legelső versében, az „Életutak”-ban az általa szerkesztett sors-antológia életrajzi riportjára utal, amikor fölemlíti a bennük szereplő küzdelmeket. „Mindig a művészet adott/ e nagy küzdelemben reményt: - / megváltó s éltető fényt!”// Tegyük gyorsan hozzá: hogy a tovább lépéshez és az újabb küzdelmek legyőzéséhez. Nagyon fontos tanácsot ad A kezdő költőknek című versében, amit mindannyian megszívlelhetünk: „ Ne szégyelld átnézni „művedet”,/ és csiszolni, fényesíteni! - /Magad kritikusa így leszel, -/ s költő, - aki mindezt megteszi!”// Köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a szépségért és a szeretetért küzdenek a Húsvéti gondolatok a költészetről, az életről és a világról című versében. „Mikor az ember az élete során/ sok mindent megért”-ismétli három versszakában áttekintve életét, számbavéve verseit, fordításait, és azt, hogy kiket indított el a költészet útján, boldogság önti el. Hiszi, látja, tudja, hogy a pénz nem a Minden, így nagybetűvel. A költő tehetségül kapta Istentől a Szép szó használatát, és a szeretetet, „hogy jobbá tegye vele ezt a szomorú világot.”

Gyönyörű gondolatokat tartalmaz a Dal a boldogságról című hétszer kétsoros, szépen sorjázó, ritmusos költeménye, melyben arra keresi a választ, mi jelenthet boldogságot. Több minden adhat örömet az embernek: a jó szó, a ritmusos zene, szép táj, a női test, suhogó levél, tánc, fény, csillogó szempár – sorolhatjuk a versből kiragadott példákat. A költő végső summázata: „Az Élet csodákkal teli! -/ Boldog – ki sokszor megleli!”// Ebben a rohanó világban sokszor meg kellene állni egy kicsit vagy legalábbis lassítani, hogy észrevegyük ezeket a csodákat, melyek nap, mint nap körbevesznek bennünket!

Ezt a gondolatot látszik igazolni az a szándék, hogy belekerültek a kötetbe az évszakokról, madarakról, cicákról (mint A tél lehelete, az Óaranyló fényben tündököltek, az Útban bicske felé, a Macskasorsok, Szarka szerelem, Fecske ének címmel) írott versei. S amellett a költő táj- és állatszeretetét is mutatják – kedvesen, bájosan. Ezen költeményei ugyanakkor a mindenkori hangulatáról, közérzetéről is árulkodnak, mint az alábbi versének befejező négy sora: „Óaranyló fényben tündököltek/ a levelek a fák ágain,/ annyi levél volt fent, mint mennyi lent,-/ nem tűnődtek éltük álmain!..”//

*

Hogy mennyire fontos Király Lajos számára a család, azt jól mutatják a „Háromszoros nagyapa” és „Az unokák” költeményei.„Immár háromszoros nagyapa lettem,/ mint oly sokan e széles nagyvilágban!/- kiáltja boldogan Fanni Olívia születésekor, majd így folytatja:„Nemcsak fiam, a család – én is vártam/A kisleányt: megláttam s megszerettem!”// Az unokák-ban már a nagyobbakról is beszámol:„Igen! A két nagy leány unokánk/ hangulatos Queensben él, New Yorkban,/ honnét csak skypon látjuk egymást,/s kétévenként itt, vagy messzi honban!”//Mindez akarva-akaratlanul arra a szomorú társadalmi helyzetre is rámutat, hogy a fiainknak, lányainknak megélhetésük érdekében külföldre kellett emigrálniuk. S ha látni akarjuk gyermekeinet és az unokáinkat, el kell utazni hozzájuk Amerikába vagy Angliába. Ők már csak látogatóba jönnek haza, Magyarországba. Mintha most is igaz lenne Tompa Mihály: A gólyához írott versének alábbi sora: „Mint az oldott kéve, széthull nemzetünk..!”

Mi mást is tehetnénk, repülőre ülünk, és odautazunk, ahol ők élnek. Így tettek, tesznek Király Lajosék is, mint ahogy azt fentebb Az unokák versében olvashattuk. Ezután a könyvét lapozva, valódi utazásnak lehetünk részesei. 2015-ben két olyan jelentős helyre is eljuhatott a neves költő (így az Amerikai Egyesült Államokba és Franciaországba), ahol rengeteg impulzust kapott a további alkotásokhoz, és (ahogy a kötet előszavában írja) feltárhatta a két különös világ hangulatát. Fotóról fotóra követhetjük nyomon a költő és családja úti élményeit. Mindezt 200 fotóval, 20 oldalnyi színes képpel, és képriportokkal teszi lehetővé, eleveníti fel a számunkra.

Először is londoni átszállással New Yorkba utaztak a feleségével, aztán a családdal együtt tovább Philadelfiába; onnan Washingtonba, ahol jártak az arlingtoni temetőben, és sétákat tettek Manhattanban, ami nagy örömet jelentett mindannyiuknak.

E könyvében folytatásként stílusosan Emily Dickinson amerikai költőnő szerelmes verseinek fordításaiból olvashatunk válogatást. Általa egy kicsit belekóstolhatunk a XIX. századi amerikai lírába. A költőnő a „Rám hagytál, édes…”című versében arról olashatunk, hogy két hagyatékot kapott: a szerelmet és a hatalmas fájdalmat. A szerelemre égi áldást kapott, de a fájdalmat oly’ tágasnak, óriásinak érzi, mint magát a tengert. S így fejezi be: „Az idő örökkévalóságig/ Téged őríz és engem!”// Király Lajos hűen tolmácsolja fordításaiban Dickinson kitárulkozását, szerelmes vallomásait. A „Változnak a dombok” című rövid versében a napsugár tökéletességét dicséri, majd a nárciszról ír. „Torkosság az mikor nárcisz/ fal harmatot?/ Önmagán segít, - Barátom! – / Rád szomjazom!”// Még sorolhatnánk e kötetben a költőnő áradó vágyakozását, de nem tehetjük, mert utaznunk kell tovább, franciaországi úti élmények várnak ránk.

„Provence-i emlékeim” című írásában arról tájékoztat bennnünket, hogy már három alkalommal is járt Franciaországban. Harmadjára tavaly szeptemberben Venelles-be utazott, amikor Michel Cahour francia költő barátja meghívásának tett eleget. Ott ismerte meg Yannck Resch író és költőnőt is, Michel Cahour barátnőjét, akitől a kötet végén olvashatunk majd három verset.

Király Lajos hangulatos tájleíró verseivel és sok szép fotóval mutatja be Venellest és Avignont, a pápák városát. Újabb fényképeken kísérhetjük el őt Aix-en-Provence-i és Marsaille- környéki kirándulásaira, tekinthetjük meg e két település nevezetességeit, és lehetünk részesei a francia költőbarát csodálatos irodalmi estjének. Azon az esten adta át Michel Cahournak 75. születésnapja alkalmából a francia költő „Lélek hangjai” című két nyelvű verseskötetét, és az ezüst Krúdy emlékérmet.

*

A kötet méltó zárásaként Király Lajos három versében (a Novemberi verőfény-ben, az Éjfél utáni „koncert”-ben és a Nem tudok én semmit-ben) gyönyörködhetünk.”A tél hírnöke zenél, dalol, üzen:/ „Hééé! Emberek bújjatok össze!” –/ Igen, - bújjatok össze, mint a kiscsibék,/mert Európa egyre jobban fázik!”// - Az Éjfél utáni „koncert”-ben a neves költő már Európa jelenlegi helyzetére figyelmeztetett 2015. november 21-én. Előre látta, hogy össze kellene fogni kontinensünk minden népének a kialakult helyzet rendezésére.

„Nem tudok én semmit, – csak a jóság/ szent lángja él tiszta szívemben./ Nincs semmim, – csak a szeretet az/ amit szétoszthatok vágyódó szíveknek!// - mondja ki a „Nem tudok én semmit” című versében a legszebb emberi érzéseket, mellyel mindenkinek rendelkeznie kellene. Ha ez így lenne, sokkal szebb és jobb lenne körülöttünk a világ.

A címlapon Kreisher Nelly ”Meditáció” című számítógépes festménye látható. A fotókat Király Krisztina, Király Lajos, Király Lajosné és Yannick Resch készítette. A könyvet a Biró family Nyomda és könykiadó jelentette meg 2016 januárjában.

Fehér József

/Megjelent a FÖVENY 2016. évi 4.számának 29-33. oldalán, valamint a KLÁRIS 2016. évi 5. számának 49-51. oldalán/

 

                                                        *

Lehet, utolsó

  - Antalfy István versek - 
 

A majdnem hatvan évi irodalmi pályám alatt az egyetlen író, költő, műfordító, akivel a kezdeti könyv megjelentetéstől, a napjainkig van kapcsolatom, ismerem a verseit a lapok, heti lapok, folyóiratokból. Sőt, már a hetvenes években a pozsonyi Új Szóban is együtt jelentek meg írásaink – e számokból is jó néhány megtalálható az archív anyagomban-. A közös megjelenések hoztak össze bennünket, talán Isten is így akarta...

Az első könyvétől, --Visszhang nélkül című első verses kötet (versek, Kürthy Sándor közös ismerős rajzával, illusztrációval, Házinyomda GMK, Kecskemét és felelős kiadó Fehér Dezső volt, aki e könyv utána is számtalan kötetet segített napvilágra.) A negyvenöt kötet között több novellás kötet, meséket, mesefordításokat, versfordításokat is tartalmazó kötetek jelentek meg. Negyvenötödik kötete a legújabb, (A) BEVÁRHATÓ HOLNAPUTÁN (1939-2015) hetvenöt év „terméséből” egy nagyon szép válogatás. Igaz, a kötetben csak versválogatás, időrendi sorrendben jelent meg, s csak a felnőtt versek, és a kötet végén műfordítások is találhatók. A negyvenöt kötet közül több kötethez előszót, vagy recenziót is írtam, és Krúdy-kiadásként is megjelentek.

Most a negyvenhatodik kötet kézirat van a kezemben: LEHET, UTOLSÓ címmel vár kiadásra.

Antalfy István magas kort megérve a szép-korúak életét éli teljes, tiszta szellemi tudatában és ma is ugyan úgy írja a szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb verseket, mint régen, talán tudatosabban. A baráti kapcsolat mellett igazi irodalmi, szakmai kapcsolat alakult ki. Lám, itt az eredmény, a negyvenhatodik kötet kiadásán dolgozott, s hamarosan napvilágot láthatnak e kötetbe szerkesztett versek. Hat ciklusba szedte, válogatta a verseket. Az első ciklusban, Átformáltad életemet címmel a kitartó, hű feleséghez Magdushoz szólnak szebbnél szebb gondolatokkal megfogalmazott hűséget kifejező versek. (Megható szép sorok.) Az a tisztaság, az őszinteség nagyon is uralta, uralja a versek szívhez szóló erejét. A hétköznapi élet pillanataiból amolyan pillanatképeket vetít a versekbe, s ezt nekünk Olvasónak ki kell olvasni, meg kell látni, magunkban el kell raktározni és ezzel az útravalóval kell továbbállni, élni, hogy építsük a holnapunk...Ez lesz számunkra egy visszatérő idő-ajándék. Ezt csak egy lelkileg harmóniában levő szerző, költő tudja így számunkra visszaadni, aki maga is megbékélt az Isten-adta napi élettel. Tudta, tudja, hogyan kell sáfárkodni a perccel, órával és a szavak erejével, a szavak súlyával, a jövőt-nyújtó jelentésével. A lelki egyensúly mindig fontos volt számára, hogy másokban is ezt tudja „beoltani”, s hitelesen át tudja adni a vers hiterejével. S hogy a vers ne csak szöveg maradjon, hanem költő hitvallás is. Antalfy István jó fotós, fotóművész lenne -talán az is-, mert úgy örökíti meg a mindennapi élet pillanatait, hogy azt a szem retináin át is láttatja, mi Olvasók is láthatjuk, beleélhetjük magunkat az ő lelkivilágába. S ez nagyon jó, ez harmóniát teremt az Olvasóval is... A Hosszabb az út című ciklusban a kert, a kerti fák, növények, mint „barátok” kerülnek reflektorfénybe. A természet varázsa nélkül mi emberek sem élhetnénk, s főleg, ha valaki e természeti harmóniában, az emberi harmóniát is beleláttatja, beleszövi. A Mennyit ér című ciklusban a jézusi HIT jön át. Belső meggyőződéssel vallja:”..Nem vérzett, mert volt töviskoronám, / de fájt a seb, a nem is látható / és ma is él és fáj, talán – talán / ha meggyógyulna, az se lenne jó. / Volt amikor (Ajánlás) című versben. Nem csak Antalfy Istvánnak, de nekünk is kell az erős HIT, a Szeretet, e kettő együttléte lehet a kulcs a boldogsághoz. A Talán utolsó című ciklusban, búcsúzás? Nem, inkább az emberi szeretet, a HIT átadása. A hosszú gazdag megélt, átélt, megszenvedett nagy betűs ÉLET adta számára ezeket a szép gondolatú verseket. A Messze már című ciklusban megírt verseknél a vívódás, a sok-sok igazság kutató, igazság kimondó, költői lángot továbbvivő versek jelennek meg. Emlékek is a hűséges városhoz, az Édesanyához, gyermekkorhoz,, ,a családról, nyárról... Csodák című ciklusban az IDŐ ereje, vagy az Időtlenség, a Szeretet ereje jön át...Elkészülődés, de mégis a végső az ÚR..., a Karácsony, a Béke, s itt is a Szeretet és a belenyugvás,..”oltárodnál leborulok” érzéstöltet jut kifejezésre.

Örülök, hogy e hosszú életet megért szép-korban, a késői indulás ellenére negyvenöt kötetet megjelentetett és már jön a negyvenhatodik, e kötet is nem sokára napvilágot lát. 

Remélem, még nem az utolsó és olvashatjuk továbbra is a hozzánk szóló szép verseket, esetleg memoárokat. Az eddigi köteteiben is érzem a HIT és a SZERETET legnemesebb emberközeliségét, hogy e két szó nélkül nem lehet élni, e két érzésvilágnak kell, hogy kitöltse a szívünk, a lelkivilágunk emberhez való közeledését, őszinte kötődését. Nagyon nagy utat tett meg, s még e friss elmével, emberi bölcselettel finoman tudja hangolni a szavakat, át tudja sugározni a jóra, szépre, nemesre vágyó emberek, az Olvasók lelkébe a szavak érző, értő erejét. Öröm a verseit olvasni. Öröm az Olvasónak e szép lelki töltetű verset ajánlani.

Kiadta a szerző és a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Nyomdai előkészítés: VideoPix Repró Stúdió – Kecskemét. Felelős vezető: Besenczi Attila. Nyomda: Domicolor Nyomda Kft. , Kecskemét. Felelős Vezető: Fehérné Farkas Szilvia. 2016.

Kanizsa József

Megjelent a FÖVENY című újság 2016. évi 8-9.számának 29-30. oldalán

*

HERCZEG FERENC -KALAUZ

Földesdy Gabriella könyve

Hiánypótló könyvet jelentetett meg az ünnepi könyvhéten a KAIROSZ Kiadó, amikor Földesdy Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauzát az olvasókhoz eljuttatta. A könyv egy olyan író, színműíró, lapszerkesztő munkásságát foglalta egybe, amelyet már nagyon sokan elfeledtek, vagy hiányosan ismernek a politikai kurzusok „áldásos tevékenysége" következtében.

A könyv hatalmas értéke, hogy a szerző olyan műfaji meghatározásba rendezte kutatását, amely minden olvasó számára emészthető.

Arra gondolt, hogy az útikalauzok vagy operák könyve, opera-kalauz mintájára fejezetekbe taglalva a legfontosabb tudnivalókat gyűjti csokorba Herczeg Ferenc életéről, szerkesztői, írói, színműírói tevékenységéről, továbbá egybegyűjti a munkásságáról szóló kritikákat is. Ám gazdag fényképgalériával is megajándékozta az olvasókat, amelyből nagyon sok múltbéli és jelenkori információt szerezhetünk Herczeg Ferencről, valamint a napjainkban működő emlékhelyről is.

Jómagam is rendelkezem Herczeg Ferenc könyveinek olyan korabeli díszkiadásaival, amelyek érdekes és fontos színműveit tartalmazzák, és amelyeket a szorgos gyűjtőmunkám eredményeként az antikváriumokban sikerült megvennem. Ám abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sikerült a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők több lapszámát is megszereznem. A lap 50 éven át szolgálta olvasóit és sok író, költő lett népszerű a lap által, pl: Mikszáth Kálmán Szentpéter esernyője című regénye itt jelent meg először folytatásokban, de Ady Endre Fölszállott a páva című verse is itt látott napvilágot.

Mikor e recenziót, elmélkedést írtam, eszembe jutott az is például, hogy dr. Györgypál Katalin nagyapja, Fodor Gyula 1921-1944 között az Új Idők helyettes szerkesztőjeként dolgozott, ahogy azt megírta a KLÁRIS alapító-főszerkesztő tulajdonosa a „Kincseim, morzsáim, emlékeim" című könyvében.

A Herczeg Ferenc-kalauz hatalmas energiát igénylő munkát jelentett a szerző számára, de a szerző mint Herczeg Ferenc rajongó megtette ezt a hasznos és nemes áldozatot.

A könyvet a szerző a következő fejezetekre tagolta: Bevezetés a Herczeg Ferenc-kalauzhoz, Rendhagyó életrajz, Regények, Színdarabok, Novellák, Mesék, Tudományos-fantasztikus művek, Tanulmányok, Emlékezések, Publicisztika-Új Idők-Magyar Figyelő, Zárszó, Felhasznált irodalom, Herczeg Ferenc műveinek címmutatója. Természetesen a végén egy gazdag fotógaléria.

Miért is tetszett, tetszik nekem e könyv?

Először is olyan szerkezetet talált a szerző, amelyben a csaknem 400 oldalas könyv értékes lehet a Herczeg Ferenc kedvelő, de a kutató számára is. Ugyanis végigvette az irodalmár-szerkesztő hatalmas hagyatékát, és közkinccsé tette.

 

Lehetővé tette, hogy az egyes művek, színművek rövid történetét megismerje a kedves olvasó, aztán ebből adódóan majd kedvet kaphat a művek, könyvek tüzetes végigolvasására is. Ám a szerző jelezte a színművek bemutatásának helyét és a kritikai visszhangot is.

Különben ez a fajta stílus, illetve ismertetés nem áll távol Földesdy Gabriellától, mert a KLÁRIS újságban, színházi ismertetőiben nagyon hasznosan és érzékletesen mutatja be egy-egy színmű történetét is, mintegy kedvet csinálva annak megtekintéséhez.

E munkájában megismertette az egyes korok kritikusainak, irodalmi ítészeinek a véleményét az olvasókkal, amelyből látható Herczeg Ferenc hatalmas életműve és az egyes politikai korszakok fő irodalomkritikusainak, véleményalkotóinak olykor igazságtalan, sőt gyakran leminősítő, becsmérlő, kicsinyes bosszúhadjárata is.

A könyvből és az ott bemutatott pro és kontra kritikákból egyértelműen nem tudható meg, hogy akkor Herczeg Ferenc jó író, jó drámaíró, vagy a „futottak még" kategória. Mint író, költő - akinek életét megismerve, küzdelmeit és hatalmas írói, szerkesztői hagyatékát méltányolva, több színdarabját elolvasva - nyugod szívvel kijelentem, hogy igenis jó színműíró volt, akinek, mint minden alkotónak a világon, van- nak kevésbé sikeres alkotásai is.

A politika mindig is beférkőzik az alkotók írói és magánszféráját is; hogy aztán ki miként tudja megőrizni szuverenitását, humanizmusát, az nagyon lényeges harc és emberi tartás kérdése. Aztán felróják, hogy kivel barátkozott; kiknél fordult meg. A nagy emberek, hatalommal bíró emberek mindig is keresték a nagy írók, alkotók, festők, zenészek barátságát és viszont!

A lényeg azonban: az író, az alkotó milyen emberi, humánus értékeket, küzdelmeket örökít meg. Olykor a tévedés joga is megbocsájtható!

A könyv arra is rámutat, hogy az Új Idők hatalmas munkát végzett a kor költőinek, íróinak, alkotóinak a bemutatásában, népszerűsítésében, a magyar irodalmi élet színessé tételében és fellendítésében. Értékes írói és költői generációk nőtték ki magukat a lap segítségével. A bibliográfia és a felhasznált irodalom jegyzéke pedig újabb és újabb adalék lehet a leendő Herczeg Ferenc-kutatók számára, mint ahogy az volt Földesdy Gabriella számára is.

A könyv hátsó részében lévő képgaléria, archívum is sok értéket tár fel, amelyek közül ha csak Herczeg Ferenc felújított nyaralóját vagy a balatontördemici emlékkiállítást nézzük, már maga is unikum. Felhívja az olvasók, de jómagam figyelmét is. Egyszer azt meg kell nézni!

Gratulálok Földesdy Gabriellának! Olyan értéket teremtett, amely hosszú ideig lesz hasznos kalauza a Herczeg Ferenc-kedvelőknek, de másoknak is.

 

(FÖLDESDY Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauz. Bp., Kairosz K, 2016, 387 p.)

Király Lajos

 

Megjelent a KLÁRIS 2016/6. számának 49-50. oldalán

 

*

KERTÜNK PILLANGÓJA

Kanizsa József gyermekvers kötete

　

Elismerés illeti Kanizsa József Krúdy-érmes költőt, Kőbánya .diszpolgárát, a Magyar Kultúra Lovagját 45. könyvének megjelenése alkalmából! Kevés író, költő mondhatja el magáról, hogy majd félszáz értékes kötetet tett le :életében a magyar irodalom asztalára. A „Kertünk pillangója" című gyönyörű versválogatásával az ovodás- és kisiskolás korú gyermekeknek kíván örömet szerezni. E kötete gyermekköltészetének nyolcvankét gyöngyszemét tartalmazza. Verseivel átfogja gyermeki énknek világra rácsodálkozó legsz:ebb pillanatait. Fülbemászó dallamosságukkal a szívünkig hatolnak, hogy vidámsággal és gyönyörűséggel töltsék meg a lelkünket. Könyvét a szerző József fiának 50. és Alexandra unokájának 25. születésnapjára ajánlotta, mert a kötetben a fiainak és unokáinak írott versek is találhatók.

Már e könyvének a címe is "Kertünk pillangója" - bizony sokat mondó. A pillangó a szép-és a szabadság szimbóluma, a játékra és a könnyedségre hívja fel figyelmünket. S arra ösztönöz minket, hogy a könyvet máris kézbe vegyük és belelapozzunk. Meglepő és rendkívül ötletes, hogy a kötet borítója-rajzait egy 10 éves, nagy tehetséggel megáldott kislány, Csonka Lilien készítette. A belső illusztrációknak Beregi Marietta és Csonka Lilién az alkotói. Ezek a színes képek külön kiemel, érdekes díszei e csodálatos könyvnek.

Őszintén mondhatom, jól ismerem Kanizsa József gyermekverseit; ritmusosak, játlkosak és könnyen megtanulhatók. Olyanok amilyeneknek azt a „gyermekversírás nagykönyvében" meghatározták a költőknek: tanítanak, nevelnek és ismeretet adnak. Kanizsa József ennek a MESTERE. Olvassunk bele a kötet címadó versébe! A Kertünk pillangója „Ide röppen, / oda röppen,/ csodásan száll / s milyen könnyen?" Szép, üde befejező képpel zárul a négy versszakos költemény: „Száll, röppen, mint / ki megértette / jöhet bármikor / ide a kertünkbe..."

A legtöbb verse az élet és a természet szeretetéről vall csodálatos, felemelő érzéssel. Idézzünk most a „Madár dallal" címűből! „Mennyi bimbó/ csönget / reggel/ Játszi fénnyel / harmat- / gyönggyel." Ugye, milyen gyönyörű megszemélyesítés?! Magunk előtt látjuk, ahogy gyémántfényben ragyognak a rózsabimbók. Csodálatosan nyit a kép: „Madár dalol / hajnalt / ébreszt./ Madár dallal/ fénnyel / élhetsz." Szinte beleremeg a szív - annyira szép.

Jól példázza a játékosságot és a vidámságot „A naszályi gólyalábnál" című verse. „Gólyalábon / gólyafészek / Ó a gólyák / mily merészek? // »Gólyaláb« végére / fészket raknak / E fészekben állva / itt alszanak."

Nagy érdeme a könyvnek, hogy megemlékezik az ünnepeinkről; hiszen ezzel is neveli, tanítja a gyermekeket elsősorban hagyományaink, kulturális emlékeink ápolására. A kötet első részében bemutatja a húsvétot, a tojásfestést és az anyák napját. „Anyám üzenete" című versében gyönyörű természeti képekben véli felfedezni édesanyja üzenetét: „fölzeng bennem / a sürgönydrót zene / mintha benne anyám / szava zengene". Álljon itt szép példaként a második versszak is: „fésült kibontott hajjal / előttem áll a nyírfa / repülő csíkjával/ mintha anyám irna".

Népmesei hasonlatokkal is él a gyermekverseiben. Nagyon szép gondolatokat tartalmaz a „Sej, haj búzaszár" című költeménye. A búzaszemet rokonítja a leánnyal; hisz mindkettő az új életet testesíti meg. S a búzaszem aranyszínű, mint a Nap. Egy korábbi kötetében (Napkerék) a Napot forgó aranykerékhez hasonlítja.

Szépen, gondosan szerkesztett kötet ez! Az évszakok csodálatos bemutatása mellett nagy gondot fordít a költő a virágok, növények, bogarak és állatok megismertetésére is. A tavasz kapcsán a fűzfaágat, az ibolyát, a nefelejcset, békát, gólyát, pacsirtát, a nyár vonatkozásában a katicabogarat, szitakötőt, tücsköt, fecskét „festi le". Ősszel a dió-legényről, a jószívű süniről, a mókus pajtiról, a lopós szarkáról és a vadludak őszi kékjéről mesél szép szavakkal. A téli évszakhoz kapcsolódva többek között a Mikulás puttonyáról, szánjáról, az adventi gyertyáról, a karácsonyi csendről ír éneket. Az

élet szépségéről, örömeiről szólnak ezek a költemények nagy szeretettel!

A kötet végére hagyta a költő azon gyönyörű verseit, amelyek szívének kedves tájakról, a zalai dombokról, a naszályi égboltról és a hazáról vallanak ékes szavakkal. Mai világunkban sürgetően fontos a haza szeretetéről szólni, ezt az érzést, ezt a gondolatot a gyerekekkel megismertetni, hogy ne feledjék magyarságukat.

E kötet minden verse csodálatosan építkezik, gyönyörű íve van. Őszinte szívvel gratulálhatunk Kanizsa Józsefnek „Kertünk pillangója" című kötetéhez, amely a szerző, valamint a BBS-INFO Könyvkiadó és Informatikai Kft. kiadásában jelent meg 2016-ban a BIRO family Nyomda és Könyvkiadónál 102 oldalon. A szerző fotóját Nóvák Zsolt készítette.

Fehér József

Megjelent a KLÁRIS 2016/6. számának 51-52. oldalán

　

*

SZÍVEMBŐL SZÓLÓ MUZSIKA

Tarkányi Imre régi és új versei

 

 

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a szerzőtől még frissen, szinte melegen vehettem át legújabb verseskötetét, az elején kedves költőtársi ajánlásával. Tarkányi Imrét régebbről ismerem, mint ahogy publikálni kezdett, így „képben vagyok", hogy ki az, aki immár a tizenegyedik kötetét adja át - szerény mosollyal - olvasásra.

E lassan tucatnyi könyvből öt versekkel foglalkozik, egy novellákat tartalmaz, egyik regényes életrajz jelentős fotógyűjteményével illusztrálva, kettő a legkedvesebb témájáról: színházról, moziról, filmről szól, kettő pedig színészportrékat tartalmaz. Ez a legutóbbi is verseskötet, de ebben már különleges válogatás alapján olvashatjuk műveit.

Az első rész ugyanis „Elfelejtett versek... (1946-1954)" alcímmel egy srác emlékeiről szólnak. Milyen jó, hogy mégsem felejtette el, mert valahol az íróasztal mélyén lapultak mostanáig, hogy végre napvilágot lássanak. Személy szerint nagyon sajnáltam volna, ha nem találkozhatom a „Margittai emlék" c. versével, amit 1946-ban írt. Anyai nagyapám ott született, de már nem kerülhetett sor arra, hogy mesélhessen róla unokájának. Őhelyette időnként Tarkányi Imrét faggatom, aki hetven év távlatából keresi elő nekem a régi emlékképeket. Köszönet érte... Ebbe a nyitó részbe fértek bele a szerelemről, katonaságról szóló versei, melyek néha könnyesen mosolygós, vidám, vagy az ifjúkor kedves türelmetlenségével megírt dalok. Ezekben a bánat és nevetés oly közel vannak egymáshoz, hogy csak csendesen, nagyon csendesen meri az ember visszalapozni az elmúlt idő furcsa noteszlapjait.

A második rész, az „Új versek" lényegesen többet tartalmaz. A nyolcvanhoz közel járó költő érett, komoly meglátásai, amelyről ezt írja az előszóban: „Talán érdekes lesz összehasonlítani ezeket az írásokat: túl azon, hogy a gyermek és ifjú ember versei -természetesen - a szerelemről, az otthon utáni vágyódásról és a szülői szeretetről szólnak, mégis van hasonlóság az öregkori köl- teményekkel: a szeretet hangja és az élet megbecsülése nem válto- zottl!..." Aki ismeri őt, nemcsak költőként, a színház és filmművészet élő lexikonaként, hanem hivatását, a nyomdászatot szerető emberként, családapaként, barátként is, az tudja, mennyi életigenlés, emberszeretet, humánum lakik a szerző lelkében.

Oly korban élt s él, amikor mindenbe bele kell kóstolni, egyaránt idomulni a lehetőségekhez és lehetetlenségekhez. (Ilyen az élet, A mi világunk c. fejezet versei.) De tisztában van vele, hogy bármennyire is kis emberek vagyunk, mégis van egy különleges erőnk: az írás hatalma, számunkra magyar nyelven. Tarkányi Imre tudja, hogy nyelveket tanulni szép és hasznos időtöltés, nyelvet crélni napjainkban viszont megrendítő élmény. Költőként tudja, hogy az új nyelvben a fogalmak megváltoznak, a szólások, ki- fejezések elhagyják az embert. Ezért  írja verseit érzelmi és szellemi partitúrája alapján Nap-ízű, nyers aromájú, könnyed érthetőségű, szép és szeretett anyanyelvén.

Fel kell hívnom a figyelmet azokra a verseire is, amelyek kedvenc témájával, a színészettel foglalkoznak. Személyes ismeretség, barátság fűzte a régi, nagy színészekhez, akik érthető szavakkal szóltak a közönséghez, művészetük sértetlenül ívelt korokon, izmusokon, politikai kurzusokon át. Ilyen színészek voltak Keres Emil, Tolnay Klári, akiknek emléket állít verseiben. Az élők közül bekerült a válogatásba Császár Angéla, Csongrádi Kata, Pánti Anna, Székely Mendel Melinda. Közéleti költőként Kálmán Olga és Baranyi Ferenc is megihlette, hogy kiemelkedő munkájukhoz hozzáfűzze saját észrevételeit.

Churchill azt mondta: „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben látja lehetőséget." Tarkányi Imre költeményeit olvasva bizonyára megérezzük, hogy optimista ember. Hangulatot, jókedvet tud teremteni verseiben, s ha megszólal, legkevésbé a korára gondolunk, mert megmaradt nyugodt, bölcs és vidám embernek. Bármit is csinált körülötte az élet, nem tudta elrontani. És azt is tudjuk, hogy szavak jó helyen vannak nála. Reméljük, még nagyon sokáig!

(Tarkányi Imre: Szívemből szóló muzsika. Régi és új versek. Uránusz Kiadó, Bp., 2016,144 p.)

Stancsics Erzsébet

Megjelent a KLÁRIS 2016/6. számának 52. oldalán